Megint filmezek
Ezúttal nem krimik foglalkoztatnak, bár mostanság is meg-megnézek egy régi német vagy angol filmet. Továbbra is érdekel a társadalomrajz, a lélektani háttér. Derrick, esetleg az Öreg Köstner, vagy a Komisszár c. filmsorozatok főfelügyelője, netán a francia Maigret, kifejezetten jóindulatú, szinte képzett pszichológus. Az Agatha Christie filmekben pedig az angol táj, építészet, életmód lefestése megkapó, olykor meg az egzotikus világ. Különösen, ha az ember tudja, hogy a szerző mindezen helyeken járt, s a kép, amit a közel - keleti régészekről, városokról bemutat, valós. Hiszen maga is dolgozott régészekkel, s onnan eredt második férjével a kapcsolata, aki élete végéig elkísérte… Közben kétségtelenül szórakoztató az öreg hölgy, Miss Marple, avagy utolsó filmjében rózsafüzérrel a kezében meghaló, hívő keresztény agglegény, Poirot, apró megfigyeléseinek nyomon követése…
Most azonban nem Nyugat, hanem Kelet felé fordítom a kedves olvasó figyelmét. Két olyan filmet ajánlok figyelmetekbe, amely a legteljesebb mértékben különbözik a krimi műfajától. Bár van benne halál, sőt egyikben gyilkosság is… Az első címe: A sziget.
Nekem is Merle regénye ugrott be elsőnek - de hát egészen más műfajról van szó. Ez egy Tarkovszkíj stílusában fényképezett, fekete-fehér film. Vontatott; sötét tónusokkal. Egy tengerpartra vetett félholt emberről volt szó, akit egy szerzetesközösség ment meg. Mivel egész életét súlyos lelkiismeret-furdalás árnyékolja be, ott marad köztük. Szent ember lesz, csodálatos adottságokkal. Három csodás gyógyító-lelki cselekményét is látjuk, és szinte minden szava a Bibliát idézi. Nem látványosan, csak az ember rájön, hogy az volt, ami elhangzott… Vétkét levezekelve,megbékélten hal meg.
A másik azoknak ajánlott, akik büszkék a mi ázsiai eredetünkre. Akiknek a mongolokkal való bizonyos közösségünk nem idegen. Akik esetleg hallottak mongol népdalokat. A szocializmus idején nekünk is volt egy lemezünk. Ez volt az általam egyik legjobban szeretett darab a gyűjteményünkben. A filmet, amiről szólni szeretnék, kínaiak készítették, 1995-ben.Tudnivaló, hogy a mongolok sok császárt adtak a kínaiaknak, 1271-1368 között. Ily módon Kína és a mongol történelem összefonódott. Kubláj nagykán, - akihez nekünk a muhi csata emléke kötődik -, alapította meg Kínában a Jüan dinasztiát. (Érdekes, hogy mai kínai pénzegység neve is jüan.)
A mongol birodalom területileg a világ leghatalmasabb birodalma volt. A film ismertetése előtt vessünk egy tekintetet a mongol történelemre!
1206-1259-ig létezett a Nagy mongol birodalom, majd négy egységre bomlott Ezeket ulusznak nevezték. Mindegyiket egy Dzsingiz - leszármazott vezetett; s bár csak névlegesen, de a nagykán volt a feje a gyakorlatilag önálló birodalom-részeknek. A nagykánhoz tartozott Kína, Mongolia, Tibet, Korea, Mandzsuria. Az Ilkánátust a mai Irán, Irak, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Törökország és a Kaukázus egy része alkotta. Kína nyugati részétől a mai Üzbegisztánig terjedő Közép- Ázsiai terület a Csagatáj-ulusz volt. Északon pedig az Arany Horda volt az úr. Ebből Timur Lenk neve ismert számunkra. Az egyes egységek különböző ideig maradtak fenn. Hazánknak kétszer is volt találkozása a tatároknak nevezett mongol csapatokkal. (Mindkét megjelölés használatos volt.) A muhi csata után IV Béla által helyreállított országot 1285-ben újra megrohanták, de sikerült felmorzsolni részeiket, s a főcsapatot visszavonulásra késztetni. Nagy Lajos idejében aztán a belviszályok miatt meggyengült kánságot sikerült kelet felé visszaszorítani, létrehozva a vazallus Moldvai fejedelemséget.
Mindenesetre, a mongol világuralom az első globalizációs nagy hullám volt, kelet és nyugat között. A lovas nomád mongolok - mint fentebb láttuk-, valóban Távol - Kelettől hazánkig és Lengyelországig, meg délen egész Egyiptomig, hatalmas területeket hódítottak meg. Uralmuk alá vetették az oroszokat, s az egykori Szovjetunióból kiszakadt mai közép-ázsiai köztársaságok területeit. De minden irányban tovább terjeszkedtek; Indiát is lerohanták. Legjelentősebb államalkotó tevékenységük a kínai császári trón megszerzése volt.
Vallási szempontból a birodalom vegyes összetételű volt. A meghódított oroszoknál meghagyták a lakosok ortodox keresztény vallásgyakorlatát. Indiai hódításuk nyomán a buddhizmus is teret nyert a birodalomban. Legfőképpen iszlám-hívők voltak az alattvalók. Kánjaik minden vallás vezetőjétől elvárták, hogy imádkozzanak érettük… Ennek fejében nem bántották őket, sőt, bizonyos előnyöket, javadalmakat élveztek.
A mongolok lényegében hódításaikkal a kelt-nyugati kereskedelmet, a selyemút vonalát biztosították. Hallatlan kegyetlenséggel igázták le az országokat és a népeket. Fontos katonai-gazdasági tevékenységük volt általában a rabszolgák szerzése, és külön a szakemberek, tudósok elrablása és munkára fogása. (Nehéz az embernek nem gondolnia a második világháború után a német tudósok „jóvátételkéni” való elrablására,a Szovjetunióban végzendő munkára… A tömeges kényszermunkára hurcolás, a Gulágok rabjaival végeztetett munkák, „a málenykíj robot” tőlünk, és a német tudósok elrablása is azt mutatja, hogy a XX. századi oroszok tanultak valamit a mongol uralomtól…)
Mindenesetre, egy relatíve hosszú időn át a Pax Mongolica biztosította a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat Kelet és Nyugat között… A modern nyugati gazdaságtörténeti irodalom bizonyos pozitív értéket tulajdonít a Pax Mongolicanak. A közelmúltban olvastam Komlóssy Andrea (magyar gyökerű, de már kifejezetten osztrák) történettudós angol nyelven megjelentetett könyvében, az elmúlt évezredek munka-fogalmáról. Ebben hasonló megközelítést tapasztaltam a mongol uralomról. Igaz, Ausztriáig már nem jutottak el a tatárok, ahogy Nyugatra sem. Mert feltartóztattuk…
A szocializmusban felnőtt nemzedéknek a KGST-ben Mongólia az elmaradottság szimbóluma volt. Nem sokat hallottunk a mongol birodalomról. Mi a muhi csata miatt, a bennünket kis híján kiirtó emlékezetes mongol invázió miatt, azért tudtunk róluk. 1962-ben jelent meg magyarra fordítva „ A mongolok titkos történelme” című, nagy értékű történelmi munka. Meg kell vallanom, magam nemigen hallottam róla. Napjainkig alig foglalkoztam a témával. De ösztönös vonzódásom volt mindig a sztyeppei népek iránt.
Ezért is érdekelt az angol feliratozással megjelent kínai-mongol film, amelynek angol címe A Mongol Tale volt. Mongol rege.
Lóval kapcsolatos történet: az állattenyésztő nomád életmódot mutatja be, a közelmúltban. Mindig szerettem a lovakat, - általában, az állatokat. Egyik unokánk közel is került a lovakhoz, de mind szereti az állatokat. Isten-teremtette testvéreinket…
Ábrázolta a film a társadalmi haladással együtt járó migrációt a vidékről a városba, az esendő asszonyi sorsok tragikus voltát. Egyik fontos szereplője a sokat megélt Nagyanyó. Mivel a mi tanyánkat is egy ilyen bölcs, szent asszonytól örököltük, nagyon kedves volt számomra ennek az alaknak a megrajzolása. Nagyon szerettem férjem nagyanyját, Koncz Veronikát. ( Nem véletlen a keresztnév öröklődése: lányom is, unokám is Veronika.) Aki mindig, mindent megértett. Bölcs történetei, tréfás elbeszélései családi mondakincsünk részét képezik. Huncut paraszti derűje ma is mindig megnevettet… Egyik, számomra legkedvesebb mondata azonban, melyet Jóskához intézett, ez volt: „Kisfiam, nagyon szépet álmodtam. Fiatal voltam, otthon voltam, és dolgoztam”..
Igen, a munka, amely szent, amely az életünk része, és összeköt a transzcendenssel, itt, a természetben. A film története nagyon egyszerű. Képi világa magáért beszél. Így meg lehet érteni, még különösebb angoltudás nélkül is.