Kedves Kuckós Társak
Nagy örömmel vállalnám blogunkban az egyik krónikás szerepét. Rengeteg gondolat kavarog a fejemben. Kedvenc költőim, olvasmány élményeim, közéleti gondolataim, s tanyai életünk színes pillanatai talán nem lennének érdektelenek kedves tagjaink számára… Időm, sajnos, van, hiszen professzor emeritusként már csak nagyon keveset tanítok, interneten keresztül a Szegedi Egyetemen.
„Most, hogy az útszélre estem
eltűnődöm a végtelen esten,
mi volt az élet Uramisten?” ( Tóth Árpád)
……….
A fizikai erő azonban kevés, nehéz az idős kor… Rossz éjszakai alvások, s hol itt fáj, hol ott… De a gondolkodás és az írás éltet. Boldog leszek, ha szösszeneteimet megoszthatom Veletek.
Később csatlakozóként első, és egyben legfontosabb gondolatom a Kuckó tagjai számára a következő: nagyon fontos ennek az intézménynek a léte, és további fennmaradása. A Kuckó kemény magja nyilvánvalóan Tibor és Vilka s egykori tanítványai, a drámapedagógia művelői, korábbi színpadosok, népművelő-tanítványok… Ez a kör is - szép lassan - idősödik; de nem szabad az intézményt veszni hagyni! Érdemes tovább vinni látókör tágító programjait, vonzani fiatalabb-középkorú tagokat, hallgatóságot, s fenntartani természetesen a Kuckó nagy kincsét, az interaktivitást. Megőrizve baráti kör jellegét, legyen nyitott, példa a modern társadalom számára. Szívesen szervezném, ha lenne rá igény, ezt a munkát, - amennyiben fiatalabb lennék… De világos, hogy bizony már a középgeneráción, a nálunk egy kicsivel fiatalabbakon lehet csak már ennek a terhe – amiért mindnyájan nagyon hálásak is vagyunk a Vezetőségnek, elnökünknek s az estek szervezőinek, szorgos munkásainak… A Tiborékkal való kapcsolattartásért is köszönet nekik! Debreczeni Tibor karizmáját, összetartó erejét egyikünk se képes pótolni. Készségesen elmondom továbbra is a javaslataimat, ötleteimet, embereket is szervezek, de mindez kevés. És nyilván azt a hallatlanul erős cementet sem pótolja semmi, ami a régi kuckósokat az emlékeiken keresztül összeköti…
Számunkra is, akik csak egy bő évtizede lettünk tagok, nagy erőt adnak a kürti emlékek, a kismarosi találkozások, a remek előadások, programok, amelyeket a budai termünkben együtt átéltünk. S mondhatjuk: kivétel nélkül minden megismert tagunk önmagában nagyon nagy értéket képvisel. Fájdalmas is, hogy fogyunk… Éppen ezért, arra kérlek mindnyájatokat, hogy közös erővel vigyük tovább ezt a nagyon szép vállalkozást! Ami tőlünk telik, Jóskával mi mindent megteszünk majd érte…
Fogadjátok szeretettel tehát a blogon megjelenő írásaimat. Mindig benne van Jóska is: már csak ilyen Filemon és Baucis összenőtt fája vagyunk mi ketten… Bajzik Gyurinak hatalmas köszönet a honlapért is.
Kevesebbet foglak majd személyes levélküldeményekkel zavarni, de kérlek, olvassátok, kommentáljátok honlapunkat! Szívből jövő köszöntéssel:
Botos Kata