Egy pár sor a mai világhelyzetről
Egy barátom megjegyezte: nem igazán érthető, amiket szakcikként írogattam a jelenlegi pénzügyi rendszer kettészakadásáról, ennek veszélyességéről. Úgy gondolom,pedig jó lenne, ha minden ember azért néhány mondat erejéig megismerkedne ezekkel a tényekkel. Hiszen máskülönben a napi híreket igen nehezen tudjuk „dekódolni”, hogy valójában mit is jelentenek. Nem vészmadár szeretnék lenni, csak bemutatni - szigorúan szakmai alapon-, hogy milyenek is a hatalmi viszonyok a világban. Nem összeesküvés elméletekről van szó. Csak a hatalom, a birodalmak logikájáról- és azok korszerű eszközeiről szeretnék röviden képet adni. …
Nem azért, mert Kelet, vagy Nyugatbarát körökhöz tartoznék. Szigorúan tárgyilagos, szakmai alapon. Csak, mert egy keveset értek a nemzetközi pénzügyek elméletéhez, és a pénzügy-történethez. S látom ezeknek a szakmai kérdéseknek az összefüggését a világtörténelemmel…
A világ pénzügyei döntő részben dollárban, azaz, egy ország nemzeti valutájában bonyolódnak. E tény különleges hatalmat biztosít ennek a kétségtelenül óriási gazdaságnak, az USA-nak. Képessé tette arra, hogy gazdaságát megfinanszíroztassa a fejlett világgal.
A világ többi fejlett országa az USA valutáját a jegybanki tartalékaiba helyezte, ha nem akarta felértékelni saját valutáját. Az USA ugyanis teremtett dollárral fizetett az import-többletéért, amit nem kerestek kellő mennyiségben a fejlett országok vásárlói. Nem az USA exportőreitől akartak ugyanis vásárolni, mert maguk is tudtak egy idő múlva olyan termékeket gyártani, mint az USA, csak éppen olcsóbban. Ha viszont nem keresik az import céljaira a dollárt, hanem azt az exportőrök eladásra kínálják a pénzpiacokon, akkor a dollár árfolyama a pénzpiacon esik, és a többi fejlett ország valutájának árfolyama meg emelkedik. Kevesebb hazai valutáért is lehet dollárt kapni, mert túl nagy a kínálat belőle… De akkor ez nem volt jó az exportnak, mert mondjuk egy német exportőr - amíg márka volt a valutája-, kevesebb márkát kap ugyanannyi dollárért, mint korábban... (Ez minden valutával, az euróval szemben is igaz). Ezért a jegybankok eddig felvásárolták a pénzpiacokon a fölös dollárt, és tartalékaikba tették, noha semmi szükségük erre nem volt, mert elég jegybanki tartalékuk volt.
Vagyis, mi mindnyájan, akik dollárban képezzük jegybanki tartalékainkat, lejárat nélküli hitelt nyújtunk az USA-nak, e valuta kibocsátójának. Az USA ebben az értelemben ellentételezés nélkül tud vásárolni a fejlett világból, Nem jön vissza az import - vásárlásokhoz kibocsátott dollár az országába, árut keresni. Nem okoz ez gazdaságában inflációt… Erőforrásait felhasználhatja hadiiparának fejlesztéséhez. Nyugodtan fordíthatja a saját pénzét a hadi kiadások finanszírozására... Fenntarthatja a világ leghatalmasabb hadseregét, amely együttvéve erősebb, mint a többi szövetségesének hadereje. Finanszírozhatja katonai kiadásait, amellyel az élen van a világban, és (szinte) mindenkinél fejlettebb katonai eszközökkel rendelkezik. Az USA így a NATO vezető ereje… Viszont a dollárban eladósodott fejlődő országok egészen más helyzetben vannak. Számukra katasztrofális, ha az USA a saját gazdasága érdekeit nézve, emeli a dollár kamatát. Az adósságszolgálathoz a dollárban eladósodott országoknak mindenképpen dollárt kell szerezniük, s ilyesmire - alacsony versenyképességük miatt- többnyire monokultúrás gazdaságfejlesztéssel képesek. Ez viszont kiszolgáltatottá teszi őket, többszörösen is. Nélkülözhetetlen a globális Dél számára a gabona-import! Sok fejlődő (afrikai) ország ezért soha nem tud megszabadulni dollár adósságának terhétől. A dollárkamatok emelkedése viszont napjainkban igen nehéz helyzetbe sodorja őket.
A nemzetközi versengés Kínával ugyancsak kiélezte a pénzügyi –elszámolási kérdéseket. Kína export-többletével hatalmas dollártartalékokat halmozott fel. Egyre több fontos termékben Kína vált a fő szállítóvá. Az USA szankciókkal próbálja most a kínai-amerikai kereskedelmet sújtani, így világszerte az eddig kialakított ellátási láncok veszélybe kerültek.
Most pedig, az ukrajnai háború kapcsán ezt a pénzügyi hatalmat az USA egyenesen fegyverként használta fel, egyfajta háborúra, amit gazdasági eszközökkel, szankciókkal (azaz, joggal,) és pénzzel vív. De gyilkos erejű háború ez is. Többek között azért, mert a súlyos infláció, és az azt követő fokozott eladósodási hullám a dollárban eladósodott országokban nyomort, éhezést, akár halált is okozhat. Fokozza a migrációs nyomást, így egész Európának gondot jelent. Mi magunk is ezzel a nehézséggel küzdünk, mert dollár-államadósságunk még mindig magas, (bár a kormány 2010 óta igyekezett ezt csökkenteni.) Európa versenyképességét a szankció - háború meggyengíti, és az EU-t az USA vazallusává, alárendeltjévé teszi. (Megdöbbentő, hogy a brüsszeli vezetés jelentős része- úgy tűnik-, mintha nem látná e folyamatot, bár Macron, francia elnök már utalt rá.)
Ezt a csapdát, a szankciókat, a világ országai egy más alapon álló rendszerrel, kínai valuta - elszámolásokkal, kétoldalú és sokoldalú klíringkapcsolatokkal próbálják kikerülni; ahol nem a dollár a közvetítő valuta. A világ így pénzügyi szempontból azonban így kettészakad!
Ez pedig a háborús feszültség eszkalálódásához vezet. A világ tapasztalható jelenségei ugyanis nagyon emlékeztetnek arra a blokkosodásra, amit a hidegháború idején láthattunk. Ezek egyre fokozódó mértékben jelentkeznek napjainkban.
Ezért tűnik úgy, hogy robogunk a harmadik világháború felé. Az előző két nagy háború esetében ugyanis hasonló jelenségeket tapasztalhat a történész, mint amilyeneket napjainkban érzékelünk. Kifejezetten pénzügyi szempontból is. Bilaterális klíringek, leértékelési verseny… Minket is a bilaterális klíring kötött a németekhez, mert csak így és oda tudtuk eladni a gabonánkat… Akkor se gondoltuk, hogy hová is vezethet az a folyamat...
Mi évezrede Európához kötődünk. Napjainkban Európába irányul külkereskedelmünk, exportunk abszolút döntő része; ide kötődünk. Keletről, az oroszoktól kaptuk eddig az energiát, és egyéb szempontból is viszonylag jelentős a kereskedelmi és beruházási kapcsolat a világ keleti felével; Kínával is.
Mi tehát a kettészakadó világrendszer törésvonalában vagyunk.
Hát ez a félelmetes üzenete a munkásságomnak.