2022. Egy nehéz év adventjéről
Hozzám nagyon közel álló kuckós barátaim!
Nem is tudhatjátok, tudtotokon kívül mennyit segítettetek nekem és életem párjának Kósa Vilmának (72 éve élünk együtt), ennek a módfelett nehéz évnek az októberében és novemberében. Arról tájékoztattalak benneteket annak idején, hogy váratlanul, úgy is mondhatnám előkészületlenül elkezdtem össze- összeesni járás közben, mint a colstok, összeroskadtam a térdem hajlatánál. Aztán kórházba, végül egymástól függetlenül feleségemmel a János kórház Covid-részlegébe kerültünk. Ha életem legszörnyűbb éjszakáira gondolok, akkor mindig ez az idő jut eszembe. Hogy érzékeljétek, miért nem vagyok ennek a levélnek az elején feldobott, miért gondolom úgy, hogy életem legszörnyűbb ősze volt, merthogy talán soha ennyit nem csalódtam az emberben. Csak egy esetet mondok el a velem történtek közül.
A kórteremben elkapott egy krónikus hasmenés. Az én lábam meg annyira fájt, hogy a WC-be nem tudtam kijárni. Igy aztán a gondos nővérek mindig pelenkába csavarták bele az alsó felemet. Na, mondtam magamban kezdetben, Tiborom elérted a második csecsemőkort. Csakhogy ez utóbbi mennyivel embertelenebb és gonoszabb volt, mindjárt kiderül. A végbél terméke csípni kezdte a fenekemet és én kezdetben halkan majd erősebben kiabáltam, hogy - Segítség! 7 órán át este 10-től feküdtem a saját fekáliámban és nem jött senki. A testi fájdalmam mellett a lelki gyötrelem által kiváltott morális megalázottság fájt kibírhatatlanul. Amikor telefonba mondtam valakinek, hogyan jártam, rám üvöltött a kórházi dolgozó, hogy ne panaszkodjak! El is sírtam magamat.
Kétségbeesésemben arra kezdtem gondolni, hogy kik voltak a legemberségesebbek irányomban és sorra jelentetek meg ti drága kuckós barátaim. A gesztusok, a telefonhívások, az üzenetek, üdvözletek és tudjátok mi segített még rajtatok kívül? Hogy nálam volt egy rádió és többek között Bartók Bélát hallgattam közben. Talán nem tudjátok, de örömmel jelzem, hogy Vilkával ismét az otthonunkban együtt fekszünk az Ági lányunk és egy külső gondozónő - aki itt is alszik - segítségével. Örömmel mondom, hogy páratlan emberségről tett tanúbizonyságot Boda Béla, aki napi másfél- 2 órát foglalkozik az izmaim, izületeim erősitésével, másként szólva talpra állításommal. Hogy az Isten mennyire segít ebben a műveletben, az talán kiderül egy hónap múlva. Köszönöm azoknak, akik imádkoztak értünk. Olyan hírek is eljutottak hozzám, hogy Láng Judit az ország legjobb csontkovácsát elhozza hozzám, hogy több oldalról megvizsgálják az állapotomat.
Megörültem, mikor megtudtam, hogy a hagyományt folytatjátok, hogy idén is lesz kuckós adventi ünnepség. Kívánok nektek minden jót! Több és más most tőlem nem telik.
Utóirat:
Ezt a levelet drága barátomnak Csabának diktálom, aki volt szíves számotokra azt leírni és tolmácsolni.