Kinek szól ez tulajdonképpen?

• Akiket érdekel, mi is az a Kuckó
• Akiket érdekel, mi történik a Kuckóban, s mi a programja
• Akiket érdekel, mi az a Játszó Ember Alapítvány, s mi köze a Kuckóhoz
• Akiket érdekel mi az az ALEA, az ACADEMIA LUDI ET ARTIS
• Akik tudják mindezt, de nem tudnak járni a programokra, noha szimpatizánsok, lélekben kuckósok
• Akik kíváncsiak Debreczeni Tibornak, a Kuckó meghatározó szellemi irányítójának írásaira, kritikáira, s az úgynevezett Levelek a Kuckóból című esszé-leveleire, akik kíváncsiak arra, miként kommentálja a művészetpedagógiai és az amatőr művészeti élet különböző eseményeit, jelenségeit
• Akiket érdekelnek Debreczeni Tibor színjátékai, dramaturgiai írásai, drámapedagógiai játékai, újabb kötetei
• Akiket érdekel, hogy élnek, mit csinálnak az alapító Kuckó tagok, a régi Vári színpadosok, és az új kuckósok

Cserna Csaba búcsúbeszéde a temetésen

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nagy volt és kiváló,
a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló. (...)
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn. (...)
A homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt.
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

Drága Tiborunk! Tanárunk!
A Kosztolányi parafrázis után a gyászoló színpados és kuckós embertársaim nevében hozzád szólok!

Hogyan szólíthatlak?

Örök tanítónk az egymás tiszteletében és megbecsülésében, a szeretetben, magyarságunkban, hitünkben. A magyar irodalom gyöngyszemeinek megismertetésében. A „szél-kaszabolta” magyar nyelv csodáiban.
Mesterünk a közösségi szolgálatban, az általad szerkesztett és rendezett pódiumműsorainkban, amelyek közül voltak fesztiváldíjasok és volt, ami megsértette a rendszer hazug kultúrpolitikáját. Agymosott korunk igaz krónikása, látó ember voltál.

Vezetőnk a Kárpát hazánkban tett kirándulásainkon.
 

Útjelzőnk ez mocskos világban.

Példamutatásoddal  és a maradandó értékek átadásával tompítottad néha érdes különbözőségeinket. Hinni tanítottál magunkban.

Vezető színészünk voltál önálló estjeiddel.

Kedves Philemon apó! Köszönjük neked és Vilkának a házi tüzhelyeitek melegét a Jégverem utcában és Tiszakürtön, ahol otthonra leltünk.

Mit üzen nekünk Tanítómesterünk Mózes szavaival:

„Fogadjátok azért szívetekbe és lelketekbe az igéket. (...)Tanítsátok meg ezeket fiaitoknak is:
ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár felkelsz!”

5Mózes 11:18-19

Búcsúzunk tőled Aknay Tibor négysorosával:

Az ember önmaga keresztje.

Él, míg lehet – Istennel felesbe’.

Végül cserélnek Golgotát:

az Úr ide-, az ember odaát.

Utoljára arra kérünk drága Tiborunk, hogy készíts nekünk egy mennyei színpad társulatot és a kuckósoknak egy égi Kuckót.

• Kezdőlap
• Rólunk
• Elérhetőségek
• Újdonságok
• D.T. Blogja /Napló/
• B.K. blogja (Botos Kata)
• Letöltés

Játszó Ember Alapítvány Honlapja

Jégverem u. 8.
Budapest
1011

+36309745783

gybajzik@gmail.com