Levél a tanyáról
Érdekel-e vajon bárkit is, hogy mit csinál két 80 fölötti ember egy magányos tanyán?
Bizony olyan ez, mint élet egy magányos szigeten. Egyébként a kisvárosban se sokkal különb az emberek sorsa. A családi, baráti kapcsolatokkal nem nagyon rendelkezők is a TV-re, internetre vannak utalva. A lét csöndes unalmában, ahol jó esetben a meleg szobát biztosítja a távfűtés, van hűtőszekrény, és abban akad ez-az, hamar elfogy az embereknek a tennivalójuk. Elmennek a boltba vásárolni- gyakran csak a friss kenyérért. Néha puszta szórakozásból is; mert mi mást tegyenek? Az idősebb, már nem aktív emberek számára ugyan mi program adódhatna? A szerényebb körülmények között élő meg vadászik az akciókra, mert így is nehezen él meg...
Persze, az aktív korosztály csak fáradtan beesik az otthonába, s örül, hogyha ott nem várja egyéb feladat. Dehogy keres magának... Jöhet valami kis sport, vagy film a TV-ben - s kattintgatnak, kattintgatnak. Így tartanak némi kapcsolatot másokkal,- amíg van kivel. De az idősebbeknél egyre fogy az ilyen lehetőség; hiszen lassan nincsenek már korosztályos társak, barátok. S velük sincs miről beszélni... A járványok, betegségek miatt óvatosnak kellett lenni a személyes összejövetelekkel, így különösen satnyult a kapcsolatrendszer. A napi tevékenység az idősek többségénél szinte csak a fiziológiai funkcionálásra terjed ki. Egészségügyi dolgok, étkezések. Orvoshoz járás. Jó esetben egy kis főzés . Sokan még ezt is megspórolják, mondván, hogy olyan kicsit nem is lehet készíteni amennyi, a magányos öregeknek kell... Hozatják... Lehet, hogy így olcsóbb, de el is veszi az emberektől azt a kis aktivitást is, amit a koszt megtervezése, elkészítése, utómunkálatai jelentenek. Olvasni persze lehet. De azt is olyan jó lenne megbeszélni valakivel! Sokszor ráadásul a szem is fáj, különösen a sok képernyő nézegetéstől. A romló hallás az öregeknél ugyancsak elkedvetlenít a beszélgetéstől... Gond, hogy nehezen halljuk egymást..A mozgás is nehezünkre esik, bár a strammabbja tartja a rendszeres gyalogolást. Talán, ha majd megint lesz uszoda...az jó lesz. . Hiányoznak a közös kaláka munkák, amikor a kezünk jár, és közben egy-két gondolatcserére is mód van.
Mi még szoktunk ilyesmit csinálni. Tudom, máskor is leírtam ezt már... De olyan jó felidézni... Diót törni, foghagymát pucolni.Vagy petrezselymet, kaprot aprítani. .Aztán megdarálva, kicsi tartókban eltenni, hogy főzéskor csak elő kelljen venni. Piros macskapecse paprikát szárítani, darálni . Fodormentát , csipkebogyót szárítani, és szellős zacskókba elrakni a - ez is jó lesz, teának. A gondosan előkészített produktumokat részben magunknak szánjuk ,részben a gyerekeknek ajándékozzuk. Fontos a hasznosság-tudat. Nyáron persze több ilyen feladat adódik. Akkor jobb az is, hogy az ember sétálhat, levegőn lehet. Van gyümölcsszedés, eltevés, magvalás, hámozás. Amikor szezonja van, bodzaszörp-készítés, először a virágzat gyűjtése, aztán érlelése, szűrése és palackozása. Most is lehet házilag finom almalevet készíteni lereszelt almából. Igen apró alma termett, ezen a száraz nyáron. Persze, sok a piszmogás vele, hiszen kicsik;hámozgatni, darálni, aztán turmixolni, mosogatni kell utána. De jó, hogy ad munkát, és hasznosul végül is az, amit máshol kidobnának. Ki hallott még olyat, de almahéjból is lehet ám finom teát csinálni! Olvastuk, kipróbáltuk, és bevált!.... Ez kifejezetten elégedettség érzéssel tölt el: nálunk semmi nem megy tönkre A hulladék olajból, zsírból is szappan lesz főzve. Ismét csak kettős a pozitívum: elfoglaltság és hasznosítás.
Igen: ez nem kifejezetten polgári életstílus. Paraszti. De kombinálódik értelmiségi elemekkel. Reggel-este megtárgyaljuk olvasmány-élményeinket. Néha mi is megnézünk egy-egy krimit. Jellegzetesen eltérőek a francia Maigret, a német Derrick és az amerikai Colombo, vagy Kojak filmek. Mindig a társadalmi, pszichológiai háttér az érdekes. .Nem az izgalom a fontos: a lélektani okok. Hát, mindenesetre, nem kelt vágyat Kojak az amerikai életforma után... Tükröződik a filmvilágban a sok szellemi és anyagi változás, ami az elmúlt fél évszázadban végbement. Elemezzük a történelmi hátteret, a nemzeti karaktereket, a technikai civilizáció különbségeit... S örülünk, ha egyet gondolunk- vagy gazdagodunk a másik gondolataival.
Mivel bennem nagyon munkál a közlés, a továbbadás vágya, sokat olvasok, írok. Ám ha felvetődik egy érdekes probléma, Jóska is előhozza statisztikai zsebkönyveit, évkönyveit, és néhány adatot lediktál. Szó volt a hírekben a járványról. Megnéztük: a Covid ideje alatt nem volt rendkívüli a halálozások emelkedése. Volt bizonyos növekedés: de mértékében távolról sem pestisjárványhoz, spanyolnáthához hasonló. Az biztos, hogy kb 10%-kal többen haltak meg éves átlagban, főleg, akinek egyéb baja is volt. Annál bizony előre hozta a véget. És tagadhatatlan, hogy személyes kapcsolatainkban is döbbenetes eseteket tapasztaltunk. Mellesleg az oltások mellékhatásai szintén elgondolkodtatóak. Meg a járvány okozta tömeges szorongás. Ez talán a legnagyobb rossz. Az ukrajnai háború is félelemmel tölt el. Történelmi ismereteink csak még jobban aggasztanak, hiszen láthattuk a sodródást a háborúba a múlt század nagy kataklizmái előtt is. Az ember-sárkányfog-vetemény. És nem tanul semmiből...
A vallási szertartások némi színt visznek vasárnaponként a szürke idő-folyamba. Jó a közösség.. Ott még integetünk egymásnak, mint a Durrell - regényben az író és a bennszülött öregasszony: "Látlak mami! Látlak, kövér ember!..." .A liturgia mindig felemeli a lelket. Zene nélkül nem is lehetne élni. Jó, hogy az internet segítségével sok szépséget hallgathatunk. Érdekel a teológiai irodalom,a közelmúltban számos könyvet olvastam - egyet kettőt újból -, Toynbee-től, Ratzingertől, Bulád atyától, Halász Piusztól, XXIII Jánostól. Jószerint csak ez érdekel igazán...
Hát így várjuk csendben a tavasz közeledtét. Majdcsak eljön.