Kultúra - nagyhatalom
Kicsi ország vagyunk, de nem csekély befolyással azért a világ kultúrájára. Olykor a történelmére sem. A minap volt a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 170. évfordulója. Elmesélek egy szép történetet erről az ünnepi eseményről. A koncert programja a következő volt:
Erkel: Ünnepi nyitány
Dohnányi: Szimfonikus percek
Dvorzsák: Új világ szimfónia
Az előttem lévő sorban két angolul társalgó férfi ült, mint kiderült később, apa és fia. Kanadából, Montrealból jöttek. A szünetben megkérdeztem tőlük: Hogy tetszik az előadás? A zene nagyszerű, mondták, bár nem értettük a konferanszié szövegét… Nos, ha megengedik, mondok pár szót. Elmeséltem egy-két mondattal, ki volt Erkel, az alapító, s a zeneszerzők: Dohnányi, Bartók, Kodály, akik darabokat írtak a társaság számára, pl. a bemutatott Szimfonikus perceket is. Dohnányi, a zenekar elnök-karmestere 40 éven át töltötte be ezt a posztot, haláláig. Az után is, hogy Magyarországról a kommunista diktatúra elüldözte, a második világháború utáni években. De a zenekar nem volt hajlandó másik elnököt választani… Így, Amerikában élve is, ő volt a Budapesti Filharmóniai Társaság elnöke. Érdekes: Bartókot a fasiszták, Dohnányit a kommunisták kényszerítették emigrációra… De nem volt könnyebb az itthon maradt Kodály helyzete sem. Őt meg Rákosi Mátyás akarta arra kényszeríteni, hogy írjon más zenét himnusznak, mint az „Isten áldd, meg a magyart”. De ő azt válaszolta: „Jó nekünk a régi is…” Nem kis bátorság kellett ehhez azokban az időkben…
Az idősebbik férfi megkérdezte: maga beszél franciául? Mert olyan a kiejtése. Nem, mondtam, csak diákként latint tanultam, s az európai nyelvek egy része ezen alapul. Egyébként a kiejtésemen nyilván az tükröződik, hogy csak autodidaktaként, itthon tanultam idegen nyelveket, angolt is hadd meséljek el egy történetet, a 19. századból. Abból az időből, amikor az Ünnepi nyitány keletkezett, amit éppen hallottak. Magyarországon nagy felkelés volt („Az oroszok ellen, ugye?” Nem, mondtam, az 1956-ban, a következő században volt. 1848-49-ben az osztrák elnyomás ellen keltünk fel. De mindkettőt orosz csapatok verték le.)
Volt a forradalomnak egy híres költője, máig a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor. Erről az emberről tudni kell, hogy versei Kínában is igen népszerűek, fordításban. A Tienanmen téren 1989-ben egy diák az ő versét szavalta: „Szabadság szerelem, e kettő kell nekem…” Akkor, amikor eltaposta a tank… Petőfi barátja, Arany János, aki ugyancsak nagy költőnk, az osztrák zsarnok köszöntésére lett felkérve, de e helyett megírta a Velszi bárdok (The Bards of Wales) c. költeményét. Ezt 150 év múlva fedezték fel Wales-ben, megdöbbenve, hogy mekkora vers… És szobrot emelve a magyar költőnek, azóta tanítják az iskoláikban … Kis ország vagyunk, de kultúránk hatósugara nagy. By the way -, ha már az autodidakta tanulásról van szó, hadd mondom el, hogy ez a Petőfi levelében a következőket írta a barátjának: Te Jankó, ez a Sekszpír Vilmos hatalmas író, lefordítottam a Coriolánus c művét. Az összes többit is le fogom fordítani!! Ne fáradj vele- írta a nagyszalontai jegyző. Én már az összes művét lefordítottam… Hát, biztos nem volt az ő kiejtésük se tökéletes… de lám, értették, érezték a valódi értéket. Itt, az Isten háta mögött, a mi, kis közép európai hazánkban…