Film-elemzés
Ki fogtok nevetni, de mivel itt a tanyán többnyire nem történik semmi, csak a számítógépen dolgozom naphosszat, - olvasok és írok-, hát rákaptam, hogy naponta megnézek egy-egy Derrick filmet.
A régi filmek nagyon élvezhetőek számomra. Akkoriban keveset néztem. Most minden újnak tűnik. Általában átugrom a bűncselekményt - nem ez érdekel; csak épp belenézek ebbe a részébe, hogy tudjam, ki halt meg, mi történt. Nincs nekem igényem mesterséges izgalomra... (A félelmetes zenei effektusok meg pláne idegesítenek.) De annál jobban érdekel a társadalomrajz, amely a filmekben kibontakozik.
Jó 30-40 évvel ezelőtti NSZK-t látunk bennük. Borzasztóan érdekes megfigyelni, hogy a mai németekhez képes, milyen más volt bizonyos társadalmi rétegek felfogása. A bűn persze akkor is bűn volt. Adódott is a filmekben, ami csak kellett, pénzhamísítás, kábítószer, féltékenység, strichelés, futtató bandák,pénzügyi csalások, környezetszennyezés... Érdekes módon- olykor torzan -, mégis esetenként megtartottak az emberek valami morális tartást. Egyesek azért válnak áldozattá, mert nem hajlandóak a társadalomra veszélyes dolgokat eltussolni. (Veszélyes hulladékok, pl. Íme, a mai környezetvédők elődei.) Sokszor azért követtek el gyilkosságot, mert idegesítette őket a demokratikus társadalom álszent ostobasága, ahogy kimenthetik az ügyvédek a nyilvánvaló bűnözőket is. Derrick is sokszor együtt érez az elkövetővel.. ez jön le a filmekből...
Hát nem idegesítő napjainkban is, a norvég tömeggyilkos igénye a forró kávéra; nem visszatetsző, hogy a börtönben lévők kártérítést vasalnak ki fogva tartásuk körülményei miatt, belőlünk, adófizetőkből? Nem vicces, hogy nálunk is milyen ellentmondásos ítéletek születnek: Princz Gábornak hárommillió (Összesen! 150Md okozott kárért!!!) Budaházynak meg 17 év ( Igaz, végül kegyelmet kapott…) Sokszor a gyilkosoknak csak 12-15 effektív börtön - esztendő... Nehéz hinni az igazságszolgáltatásban.... Látjuk a filmekben a válások, az öregkori szegénység kilátástalanságát, a bűnözők "tisztának" nevelt, internátusban tartott gyerekeit, s azok megdöbbenését, amikor meglátják, hogy milyen is a való élet... Felidéződik a háborúbeli Kameradschaft, fegyverbarátság ereje, látható a porosz katonai mentalitás. A hitleri éra kétségkívül torzító hatásai... Látjuk a lokálok undorító szex-őrületét, az örökösen iszogató népséget. A németek szinte minden filmben folyton isznak. Mintha nem győznének felejteni...
Mennyivel finomabb képet kapunk a XX század második feléről, a korabeli magyar filmekből! Azok se ringatnak illúziókban. A szocializmus valósága- egyáltalán, a magyar valóság -, gyakran a meséken is átüt. De a színészek játéka... Az operatőri munka... (Nem csodálom, hogy Ragályi Elemér olyan remek bűnügyi filmeket forgatott a rendszerváltás után - angolul, a francia Maigretből!. Persze, nem magyar pénzen...) De a korábbi magyar történelmi filmjeink is olyan szép regény-adaptációk, hogy párjukat ritkítják. Én szeretek általában a saját képzeletemre hagyatkozni, de az „Egy magyar nábobot” már csak úgy tudom elképzelni, ahogy azt Nemeskürtyék megcsinálták.. Micsoda nagy színész volt Bessenyei! Mindig mélyen megindított, ahányszor láttam, Jenő búcsúja is anyjától, akit Sulyok Mária játszott, a „Kőszívű ember fiaiban”... És, valóban, megunhatatlan „A tizedes meg a többiek”. Rejtő Jenő-i báj van benne. Minap láttam egy szép filmet, a címe: A sziget. A rendszerváltozás után született, de még az 1990 előtti időkről szerzetesek életéről szól, az akkori Szovjetunióban. Tarkovszkij-jellegű film, sok keresztény mondanivalóval. Ajánlom mindenkinek.(You tub-on bejön.)
Mindig elfog ugyanakkor a düh, amikor a Rejtő - könyvből csinált idegenlégiós filmre gondolok, amelyben Princz maga is játszott. Elképzelhetetlen, micsoda gőg és önimádat van a pénzemberekben, akik önmegvalósításukat így keresték. A közpénzén!… Mint Bokros Lajos, aki a Budapest Bank vezetőjeként kibérelt egy színházat, ahol egy musicalban egy főszerepet maga eljátszott... És nem rúgták ki azonnal az állásából, a baráti politikusok! Ó, hiszen jogállam van! A bank vezetése dönt a bank pénzéről… Senkit nem zavart, hogy az a bank állami tulajdon volt, s az igazgató csak egy kinevezett alkalmazott… Princzet is kivakarták a slamasztikából a mindenre megvásárolható jogászok. Tudom pedig, mi terheli, mert az ÁSZ vizsgálatában személyesen részt vettem; én vezettem. Biztosan találtak az ügyvédek és a bíró megfelelő paragrafus-kibúvókat. Nyilvánvaló, hogy csak a bíróság butasága és (politikai vagy egyéb) korruptsága szolgálhat a döntés mentségére. Mindez a politikusokról is kiállítja a megfelelő képet…
Ennyit a filmekről. Persze lehet, hogy csak mentegetem magamat a filmnézések miatt... Hogy én se vagyok jobb a Deákné vásznánál. Csakúgy, mint a korombeliek, én is folyton a képernyőt bámulom. Mentem magam, úgymond, én nem csupán szórakozom, hanem ebből is tanulok... Sose voltam életművész, aki semmittevéssel is el tudja tengetni életét. Használni, segíteni szeretnék. De ha nincs kinek… Meg már nem is nagyon bírom… Hát, nehéz dolog is, amikor magadnak kell magad hasznosságát valamivel megindokolni, az eseménytelen öregségben! Hiszen amíg az aktív korúak, meg a vállalkozók majd megszakadnak a munkában, a nyugdíjba küldött közszolga ugyan milyen feladattal bír? De tényleg? Tud erre valaki választ adni?
Tudom, akinek vannak még rábízott unokái, azokkal törődik. Vagy, ha vannak betegei, azokat ápolja. De ha az ember már ehhez is öreg, s ezek a feladatok sem adódnak, akkor mivel töltse ki az élet - adta időt? Aki még bírja a fizikai munkát - mint Jóska-, az kertészkedik. Ha van hol. Nekünk van, s Jóskának ezért akad is mindig tennivalója. Mint egy vállalkozónak; habár mi nemigen tudunk üzletszerűen gazdálkodni. Nehéz értékesíteni a termékeinket, pedig kiváló pálinkánk, érmes borunk van, s befőttjeink, lekvárjaink is rendkívül finomak… Sajnos a kerti munkában magam nemigen tudok segíteni, pedig szívesen tenném. Legfeljebb a feldolgozásban! Várom is már a befőzési szezont! De fizikailag nem vagyok már képes sokra. Fő „hasznosságom”, hogy örülök az ő munkája eredményének! Szokta is mondani, hogy ez neki jó érzést jelent, s ez az én feladatom… Gyönyörködjem a virágokban, palántákban, a szépen megmunkált földben. Jó; de azért ez nem aktivitás, csak élvezet.
Olvasok és írok hát.
Ezért írok, mindenféléről. Szakmai szösszeneteket, újságcikkeket, könyveket. Szeretettel; amíg van, aki olvassa… Remélem, találtok benne annyi közérdekűt, hogy ezzel egy kicsit hasznosnak érezhessem magamat! Az ember olykor kíván valami társas kapcsolatot, amit a virtuális világ a filmnézéssel hoz be az életbe. Hiszen a számítógép klaviatúrájánál azért nagyon magányos vagyok, Jól esik a megnézett történeteket megbeszélni a társakkal. Ezért született a jelen írás is!