2023: „Az eltűnt idő nyomában
Úgy elrepült ez az év, mint egy pillanat.
Talán azért, mert nemigen történtek benne jelentősebb társadalmi események. Tulajdonképpen csak dolgoztam, dolgoztam, és dolgoztam… A szokásosnál is lázasabb tempóban. Hogy pontosan miért, arra nincs magyarázat. Nem tudok úgy élni, hogy ne legyen semmi feladatom, hogy csak pusztán létezzem…És nagyon érzem a gyorsan múló időt.
Tulajdonképpen egész évben folyamatosan írtam kisebb cikkeket. Elég sok publicisztikát, a Magyar Nemzetnek, néhányat az Élet és Tudománynak, Magyar Múzsának, a Tiszatájnak. Ugyanakkor komoly szakmai kutatásaim is voltak. Sokat küszködtem e munkáim /munkáink/ megjelentetésével. Nagyon nehezen sikerült például, 2023-ban megjelentetnem az előző évben írt, „Gazdasági adatok- politikai ciklusok” című, Jóskával közös munkánkat, a Corvinus folyóiratában, a Köz-Gazdaság -ban, (de ott is csak internetes fórumon.) Nem csoda, hiszen roppant kényes volt a téma – a reálbér-alakulás és a politika kapcsolata. Noha szerintem óriási igazságokat tár fel… Két másik jelentős szakmai cikkem jött le még ebben az évben, (azok is sok várakozás, átírás után): „A nemzetközi pénzügyi rendszer változóban”, a Külügyi Szemlében; „Az infláció okainak elemzése” meg a Pénzügyi Szemlében. Ez utóbbi tényleg csak az év utolsó pillanatában jött ki. Sokat „házaltam” velük, amíg valamelyik szerkesztőség fel merte vállalni. Ezek is kényes témák voltak… De végül is rangos folyóiratokban jelentek meg…
Egyébként 2023 azzal indult, hogy előző év karácsonyára a Mária Rádió kiadta előadásaim egy válogatását: „Keresztény közgazdaságtan?!” címmel. Ebben azt mutattam be, hogy ha egy közgazdaságtan valóban a közösséget szolgálja, az lényegében keresztény. (Más kérdés, hogy ez igaz-e a jelen gazdasági gyakorlatra, s annak elméleti megalapozására.) A könyvből a Csongrádi Ferences Egyesületben tartottam egy bemutatót, 2023 február elsején. Két további nagyszerű lehetőségem adódott még az év folyamán, hogy korábbi munkáimat, amelyek a számítógépen tárolva várták sorsukat, valahol megjelentessem. A Kairosz Kiadó felajánlotta, hogy „A világvallások és a gazdaság” c. tanulmánykötetemet kihozza a könyvhétre. Ennek roppant örültem, mert a témával már két évtizede foglalkozom, s Jóskával közös munkáink is vannak benne. (Egyik tanulmány jövő januárban, Oxfordban jelenik meg, angolul). Megjelent végül is a könyv, jól fogyott, és Körösi István ragyogó ismertetést írt róla a Hitelintézeti Szemlében, (amely rangos, magyar-angol megjelenésű folyóirat.)
A másik nagy lehetőséget a Lexica kiadó biztosította, a Magyar Tudósok c sorozatában. Ez a sorozat különböző tudományterületek komoly alkotóit mutatja be. Megtisztelő volt olyan sorozatban megjelenni, amely többek között Freund Tamás, Kroó Norbert, Vizy E Szilveszter életét és munkásságát ismertette a nagyközönséggel. A Batthyány Lajos Alapítvány támogatta könyvem megjelenését, amiért nagyon hálás vagyok. A mű végül is nem egyfajta riportkönyv lett (mint a sorozat számos többi kötete), hanem - a szempontoknak megfelelően - magam írtam meg. Röviden összefoglaltam benne pályámat, s ennek során végzett legfontosabb kutatási eredményeimet. A Kiadó javasolta, hogy irodalmi idézetekkel vezessem be az egyes fejezeteket. Ennek annál nagyobb örömmel tettem eleget, mivel szinte minden előadásom tele volt mindig is irodalmi idézetekkel; s szépirodalmi esszéim is gyakran foglalkoznak versekkel, költőkkel. Ugyanakkor, természetesen, a legújabb kor a magyar gazdaságtörténetének megértéséhez segítség a könyv, hiszen a rendszerváltás történetét a szemtanú hitelességével vázolja.
Nem csoda, hogy laudálását a viszonylag késői, novemberi bemutató alkalmával olyan rangos személyek vállalták fel, mint az irodalomtörténész Kulin Ferenc, aki egykor rendszerváltó politikus társam volt, valamint az ÁSZ elnöke, Windisch László - aki viszont egykor tanítványom volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Mellettük még két másik tanítványom is szerepelt a bemutatón, Komáromi László, a PPKE Jogi Karának dékánja, és, Schlett András, habilitált egyetemi docens, korábbi oktató-társam, az egykor általam létrehozott intézetből… András szép könyvismertetést írt a Valóság folyóiratban a műről. Nagyon örültem e könyvmegjelenésének, hiszen tanúságot tett életpályám eszméiről, de arról is, hogy a nyugdíjba vonulás után sem adtam fel a gazdaságpolitika, és számos más fontos tudományos kérdés kutatását.
Ezekben a témákban születő írásaimat egyébként az Utódaink Jövője című, Kiss Károly és jómagam közreműködésével néhány éve szerkesztett honlapunkon rendszeresen közreadom. Szerkesztő – társamat korábban is ismertem, de csak a közelmúltban kerültünk közelebbi kapcsolatba. Nagy eredménynek tartom, hogy idős koromban is képes voltam új szakmai barátokat szerezni… De főleg azt tartom sokra könyvem kapcsán, hogy a vizsgált témák közül több férjemmel, Jóskával közös munka gyümölcse. Hihetetlen ajándéknak tartom, hogy minden kérdést rendszeresen megbeszélünk, s ki-ki hozzáteszi a maga szakterületének értékeit. Jóska, a reálgazdaság és a statisztika, jómagam, a pénzügyek, s a gazdaságtörténet beható ismeretével járulok hozzá a kidolgozáshoz. Mindkettőnket szenvedélyesen foglalkoztatnak a világgazdaság és a magyar gazdaság eseményei, jelenségei, kifejezetten a társadalom szempontjából. S mindketten sokat foglalkozunk teológiai, filozófiai kérdésekkel is. Én vagyok az íródeák. Nagyon sok nemzetközi szakirodalmat is olvasok. Részben néhány megrendelt angol vagy német könyvből, vagy az internetről dolgozom. Jóskának meg 30 év statisztikai évkönyvei sorakoznak a polcán.
De rengeteg fizikai munkája is van kint a tanyán, ahol élünk. Mert valóban úgy élünk, ahogy beszélünk: természet-közeli, roppant takarékos módon, felhasználva minden termékét a területnek. Saját bort csinálunk, a tavalyi érmes volt, a városi versenyen. A sok hullott gyümölcsből pálinkát főzetünk, ámbár magunk alig isszuk. Én egyáltalán nem … A szőlő döntő részét szerencsére eladjuk, bár egyre nehezebb piacot találni. Almából rostos üdítőt csinálunk, - jobb, mint a bolti narancslé -, diót törünk, tepertőt készítünk. Rengeteg befőttet, lekvárt teszünk el. Sóskát, tököt, cukkinit, lecsót, zöldséget, epret fagyasztunk le. Jóska még szappant is főz, nagyanyja receptje szerint, (remek fehérre lehet vele mosni.) De esténként mégis, mindig lop egy kis időt olvasásra, néhány gondolat lejegyzésére. Ezeket aztán többnyire közösen öntjük formába.
Ebben az évben az első félévben még voltak PHD óráim. Többségét interneten keresztül tartottam meg, mert az utazás már rendkívül fáraszt. Az év második felében több, alkalomszerű előadást tartottam, de ha lehet, nem utazom ma mar messzebbre. Sajnos, az ízületek, az emésztés sok problémát okoz. Tavasszal nagy riadalmat okozott egy eperoham, de alapos vizsgálatok után, - amelyeket, hű, de nehezemre esett végig csinálni! -, sikerült megegyezni, hogy ne kelljen megműteni, (mint először javasolták). Jobban kell vigyáznom a diétára, (ami a cukor miatt egyébként is fontos.) Nem könnyű, mert Jóska remek szakács… Sok zöldséget fogyasztunk mindenesetre, főleg én. A kertben is terem ez-az, de a csongrádi piac is nagyszerű…
Legfeljebb Pestre jövök fel, olykor,- mint most, karácsonykor-, a családhoz. Parányi szobám vár itt. Unokám lakik jelenleg egykori otthonunkban, amit sajnos, rengeteg költséggel kellett az elmúlt években,- és az idén különösen -, felújítani. 5 éve /!/ épül mellettünk egy nagy társasház, s igen sok kárt okozott. (Fák, kapu, járda tönkretétele, kéményprobléma, kályha és kazáncsere szükségessé válása, a mellettünk épült 4 emeletes épület miatt…) Nagyon nehéz érvényesíteni a vállalkozóval szemben a jogos igényeinket.
És hát volt egyéb komoly gondunk is: a száz éves villanyvezeték hálózat, amelyet cserélni szükséges, a jelentősen megnőtt terhelés miatt. A terasz - tetőt, és szerkezetét is cserélni kellett. Sajnos, a mesterek munkája messze nem volt tökéletes, így az embert ütötte a guta, hogy drága, és még rossz is… No, meg a két hatalmasra nőtt (2 éve talált) kutya-kölykünknek is kell a terület! A kertet, a kifutót, a garázst át kellett építeni, mert már erősen tönkrement. A több, mint fél százada ültetett fáink közül is volt, amelyet a vihar letört, s ki kellett vágni.
Mindezt Jóska csinálta évtizedekig – olcsón és jól… de hát már nem győzzük. Éppen elég a csongrádi tanya rendben tartása. Szóval, lányomnak, aki átvette, sok gondja van vele. Éjt nappallá téve dolgozik, hogy legyen pénze kifizetni a munkákat… De mindenképpen meg szeretnék tartani az öreg házat, mert nagyon szerencsés helyen van, és a kert is nagy érték…
A fiatalokkal nagyon sok probléma volt az elmúlt esztendőben.
Máté nagy fia az elmúlt 3 évben egy limfoma- kezelésen esett át. (Hodgkin-kór). Ö az idén azonban végzett hála Istennek, az orvosin, és a Székesfehérvári kórházban dolgozik szülész-nőgyógyászként. Már 500 kisgyermeket segített világra… Mindnyájan nagyon büszkék vagyunk rá.
Gergely unokám, Vera lányom nagy fia informatikus, (bár nem egyetemi, csak OKJ szinten.) Jó állása van ennek ellenére, szerencsére. Ő 28 éves, megnősült, kis lakást vettek családi összefogással, nagy hitellel. Ferences diák volt, és őrzi ezt a lelkületet.
Vera lányom nagylány-unokája közgazdász, hosszú ideig multi cégnél dolgozott, jó keresettel, de nem bírta a multik lélekölő tempóját, és nekivágott egy nemzetközi piacra irányuló start-up pályázatnak, amit elnyert. Hogy aztán ötleteiből lesz-e valami, még nem tudjuk. Remekül beszél angolul, egy évet baby-sitter volt 21 évesen egy multi-kulti családnál, NSZK-ban. Nagyszerűen ért a gyerekekhez; unokatestvéreinek rendszeresen szervez jó programokat. Volt kint Amerikában is, rendkívül ügyes a computerrel, és minden ügyintézéssel, megállja a helyét, bármit hoz is a jövő. Ő vette át a család anyagi ügyeinek menedzselését, (érdekes módon, ez engem sose érdekelt…) a számlák kezelését, könyvelés ellenőrzését… Nehezen talál magához való fiatalembert, nem köteleződött még el…
Vica unokám a legáldozatosabb. Ő mélyen hívő keresztény. Diplomás ápolónak tanul a SOTE-n. Elvégezte az egy éves Szent Tamás Akadémiát, ami egy KÉSZ által támogatott keresztény elit-képző. Nappali tagozata mellett dolgozik a Nyírő Gyula kórház krónikus belosztályán. Elképesztő, amit az egészségügy helyzetéről ott megtapasztalt. Teréz anyának kell lenni valósággal az embernek, hogy képes legyen csinálni. (Jóska most bement vele betlehemezni a kórházba - a kislány ugyanis rendszeresen énekel a betegeinek. - Ezt is megszervezte… Jóska azt mondta, a szíve összeszorult azon, amit ott látott…)
Máté két nagyobb lánya politológia szakot végez; a nagyobbik már sok más dolgot is megpróbált, a nővérképzést is, de végül politológiából lesz – talán végre - diplomája… Vállalkozóként – a tanulás mellett- francia rendezvény - szervező. (Máté minden nagyobb gyereke remekül tud angolul, franciául. Évtizedeken át voltak kint nyaranta 1-2 hónapot Fribourgban…) Barátja van, elköteleződés még nincs. De jó jel, hogy hospis szolgálatban önkénteskedik ő is… Politológusként is foglalkozik ezzel a társadalmi jelenséggel… Vera unokám ugyancsak érzékeny volt mindig erre a témára; apai nagyanyját elkísérte az utolsó stádiumig, biztosítva neki az otthonápolást, haláláig. (Vera lányom három gyereke felváltva ment naponta a másik nagymamához, a végén ott is aludtak. Haszontalan apjuk, aki elhagyta a családot, nem is látogatta, az édesanyját, tán csak egyetlen egyszer …)
A többi unokánk a családban, beleértve Jóska Eszter kislányának gyermekeit is, még tanulnak. A nagyfiú ott egyetemista az ELTE-n-, de nincs jövőképe, eléggé magába forduló. Több unokánkra is jellemző a depressziós hajlam. Anyjuk viszi őket a templomba Piliscsabán - amíg lehet… Az apai hatás a fiúknál erősebb.
Nagy gondnak látom a fiatalok társtalanságát, rossz lelki hangulatát… Alig van közösség, amelyben korukbeli fiatalokkal ismerkedhetnének. Nagyon kevés az elköteleződést vállaló fiatal férfi! Egyáltalán: hiánycikk lett az igazi férfi… A fő gond az élet- perspektíva hiánya. Aki jó katolikus közösséget talál, szerencsés, de ritka ám ez, mint a fehér holló. Kevés a karizmatikus, jó pap, nem találják a nyelvet a fiatalokkal. Van itt-ott jó cserkész–csapat, de messze nem ez az általános… Boldog a család, ahol ez megadatik. Jóska 40 éve viszi a családot amolyan cserkész - jellegű ősember túrára. Idén is rengeteg élménnyel gazdagodtak. Engem nem nyugtat meg, hogy a katolikus, vallásos közösségek „lifttel mennek a mennyországba”… Hogy a maguk köreiben nem találkoznak ilyen problémákkal! De mi lesz a társadalom 95%-ával? Ezen bizony nap mint nap aggódom. Én már nem tudom levetkőzni egykori kormánytag-mivoltomat, mindig az egész országban gondolkodom. Sajnos, a mi családunkban is kevés a személyes példánk; a nagyszülők hite nem elég, hogy mindenkit meggyőzzön. A szülők generációja pedig maga is nagyon sok lelki válsággal küzd… És hát, igaz, ami igaz, egyre fogy az erőnk. Jóska még testileg-lelkileg bírja valahogy. Nálam a testi állapot erősen romlik…
Azért mi még valamennyire összetartjuk a nagycsaládot. Ennek példája volt a mostani karácsonyi betlehemezés is. Több helyen voltunk, de a csúcspont a Kövi Mária Templomban volt. Szenzációsan sikerült! Egy nagyon idős, de nagyszerű pap ott a lelkész, -- áldja meg érte őt az Isten…
Húsvétkor Jóska részt vett itt, Csongrádon is, a Városi Passió játékban. András apostol volt… A helyi plébános és a Városi könyvtár vezetője is támogatja a produkciót. A város nagy része szerepel benne… Szerencsénk van papjainkkal! A piroskavárosi Szent József templomban egy idős atya szolgál, aki két lábbal áll a valóság talaján. Öröm minden vasárnap misére menni. Három temploma van Csongrádnak. Egykor nagy katolikus város volt. A szocializmusban, s utána is, jószerint csak baloldali városvezető volt- az istenadta nép, a fiatalok, eléggé elszoktak a vallás gyakorlásától. Elöregszik így az Egyház.
Tudom: „széles-út - keskeny ösvény”… Nem mennyiségre mérjük a hívőket, az üdvözülőket. De sajnos, nincs semmi más se, ami erkölcsöt plántálna az emberekbe. A vallásos hittel imádott tudomány pedig nem ad választ a végső kérdésekre…
Jómagam a könyvtárban, meg a Ferences közösségben évente 3-4 előadást tartok, különböző témákban. Most decemberben megemlékeztem Antall Józsefről, a rendszerváltás előzményeiről, és utóéletéről… Van egy idős baráti körünk, a Kuckó, amelyet a 95 éves Debreczeni Tibor drámapedagógus hozott létre, s ahol havi-két havi rendszerességgel vannak programjaink. Most is, hogy alapítónk már idősotthonba került. Tagjaink gyakran látogatják Tibort, alapítónkat, tartván benne és feleségében a lelket. Nagyon sokat foglalkoztat ez a társadalmi jelenség: az idősek magukra maradása, a társadalmi viszonyok változása miatt. . Ez a közösség is csupa öregből áll! Vica ugyan gyakran eljön velünk, szereti idős barátaimat… De úgy kellene fiatalabb társaság is neki!
Hát ezek voltak 2023 főbb eseményei -- és gondolatai. Szeretettel kívánok minden barátomnak eredményes, békés, boldog új évet!